Vecsei Miklós

Szociálpolitikus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. Tanár, teológus, hatgyermekes családapa. Az ezredforduló után öt éven át hajléktalanügyi miniszteri biztos volt.

Számos útkereső kísérlet és szakmai újítás fűződik nevéhez, ezek között említhetjük a tarnabodi befogadó falut, valamint a közös játékot, zenélést és labdarúgást szociálpolitikai eszközzé fejlesztő modern módszereket is. A vezetésével kialakított, a nyomortelepek felzárkózását segítő Jelenlét programot 2016-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki.

Tizenöt éves kora óta Kozma Imre atya hittanos tanítványa volt, a zugligeti templomi közösségben megtapasztalta, hogy „a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat”. Mindennapos munkájában Kozma Imre atya két másik tanítása is meghatározó szempontként jelenik meg. Az egyik tanítás szerint „a szeretet sok bűnt eltakar”, ami azt jelenti, hogy a jócselekedetekkel nem szabad várni. Sok ember úgy gondolja, ahhoz, hogy másokon segíthessen, előbb neki magának kell jó emberré válnia, ezzel szemben segíteni akkor kell, amikor arra lehetőség nyílik. A másik tanítás azt mondja ki, hogy kockázat nélkül nincs élet, azaz nem szabad mindig esélyt latolgatni és számolgatni, mert akkor soha nem lépünk rá a számunkra kijelölt útra. Vecsei Miklós ezt úgy is megfogalmazta: „csodák nem a csodát várókkal történnek, hanem azokkal, akik tesznek azért, hogy megtörténjenek.”

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkájában a szervezet alapítása óta részt vesz. Ott volt a máltai szervezet történelmet formáló eseményeinél, így a keletnémet menekültek befogadásánál, a romániai forradalom és a délszláv háború idején zajló humanitárius akciókban. Személyes meggyőződése szerint rosszul segíteni bűn. A szociális ellátórendszer kialakulása során mindig gyakorlatias szempontok érvényesítésére törekedett, a szemléletmódját tükröző szakmai módszertani elemek különösen a hajléktalan ellátásban és a romák felzárkózását segítő programokban jelentek meg.