Mérnökként a környezetvédelem területén

Berndt Mihály (Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület, Fokolare–EcoOne

A „Laudato Si” enciklika egyik fontos vonása annak többszöri és több oldalú hangsúlyozása, hogy mindannyian kapcsolatban vagyunk. Kapcsolati háló köt össze bennünket, embereket, a körülöttünk levő élő és élettelen teremtett világot.

Mérnökként dolgozom a környezetvédelem területén. Mit jelent ez a „kapcsolatiság” számomra mint mérnök, és mint egyszerű állampolgár a mindennapokban? Hoz-e valami újdonságot, változást a munkában, felelős állampolgári magatartásomban?

Hozzászólásomban egy apró konkrét példát hozok szakmai területemről. Bemutatok egy kezdeményezést az újszerű „közösségi tervezésre”, amely már megjelent – igaz, csupán csírájában, de megjelent! – a környezeti zajvédelemben, várostervezésben. („Sound-walking” módszer…)

Az enciklika több helyen is hangsúlyozza, hogy a környezeti kérdésekben, döntési folyamatokban megkülönböztetett, privilegizált szereplő maga az érintett lakosság. Vajon a jelenlegi hazai gyakorlatban ez miképp valósul meg, hogy biztosítható a nyilvánosság részvétele a döntéshozatalban? Mik azok a nehézségek, amelyek akadályozzák a kívánt együttműködést? Miben kell alapvető emberi létünkben változnunk mindnyájunknak, hogy ez az együttműködés „működhessen”?