Gazdagság és gazdaság

Gazdaság és gazdagság, avagy mit mutatnak a számok?

Fóris Ferenc (KETEG)

Annak megítélésére, hogy egy országnak gazdaságilag jól megy-e vagy sem, széles körben használatos mutató a GDP. A közgazdaság humán, vagy akár keresztény megközelítése látszólag sok esetben ellenérzéseket táplál e mutatóval szemben. Valójában nem erről van szó, sokkal inkább a GDP alkalmazhatósági körével és viszonylag egyeduralkodó szerepével kapcsolatban merülhetnek föl kérdéseink.

A GDP gazdasági jólétet szimbolizáló mutatója mellett, s a bonyolultság okán inkább a szakmai környezetben, szegénységre vonatkozó mutatókat is alkalmaznak a gazdasági kép árnyalására. Ezek a mutatók azonban már inkább szociológia területén születnek, s a gazdasági döntéseket így csak a felsőbb döntéshozói szinteken tudják befolyásolni.

Ha a gazdálkodás célja maga az ember és közösségei, a közjó, akkor a GDP mellett célszerű, úgy a szakmai gondolkodás, mint az általános közbeszéd tárgyává tenni más mérőszámokat is, melyek mentén tevékenységeink komplexebb módon ítélhetők meg.

A politikai és a lazább szakmai közbeszédben egyaránt föl-föléled a kérdés, hogy Magyarország gazdasági, gazdagodási és szegényedési folyamatai a dél-amerikanizálódás irányába hatnak-e.

Ha a GDP-t és az abból származtatott mutatókat, vagy akár a szegénységi mutatókat vizsgáljuk, akkor a számok azt mutatják, nem arra haladunk. Gazdaságunk fejlődő, a szélsőségeink kisebbek, a szegénység csökkenő. Summásan fogalmazva: „jobbak vagyunk”.

Ha a Nemzeti Boldogság Index oldaláról közelítjük meg a képet, akkor is azt kell mondjuk, a számok alapján folyamataink, társadalmunk helyzete nem a dél-amerikanizálódás felé mutat. Ökológiai lábnyomunk általában nagyobb, várható élettartamunk kisebb, boldogságérzetünk alacsonyabb. Summásan fogalmazva: „gyengébbek vagyunk”.

A mutatószámokon, azok számítási módjain, az alkalmazott kerekítéseken, kutatási módszereken sokat vitatkozhatunk, de ezt inkább hagyjuk meg egy szűk szakmai körnek. A gyakorlati élet cselekedetei számára a jelenleg rendelkezésünkre álló mutatószámok nagyságrendileg eleget mondanak. Kezdjük el a valós emberi szükségleteinket kifejező mutatók napi használatát, gondolkozzunk ezekben, rendeljünk célokat ezekhez, s eredményeinket ezek fényében ítéljük meg! A jó eredményeinket higgyük el, s örüljünk azoknak, a gyengébb eredmények miatt pedig ne egymásnak essünk, hanem együtt tegyünk a javulásukért! Ez a mai értelmiség felelőssége.