Családjainkról őszintén

Dávid Bea (Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet, 72 Tanítvány Mozgalom)

Az előadás a Laudato si’-ben olvasható „tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni” idézetre épül. Annyiban kiegészítve, hogy a változtatáshoz tisztában kell lennünk azzal a helyzettel, azzal az állapottal, amin szeretnénk változtatni.

Kiindulási pont a magyar demográfiai helyzet. Amellett, hogy az utóbbi 3 évben sikerült a TFR, teljes termékenységi mutatót a mélypontról (2013-ban 1,24 volt) elmozdítani (2016-ban 1,49) még mindig nagyon messze vagyunk a 2,1-es értéktől, ami a társadalom reprodukcióját jelenti. Ma a probléma nemcsak az, hogy a szülő képes nők átlag gyermekvállalása messze elmarad ettől a számtól, hanem az is a baj, hogy egyre kevesebb a szülő képes nők száma, vagyis egyre kevesebb nőnek még több gyermeket kéne vállalni.

Ezt az alaphelyzetet szem előtt tartva a T72 család munkacsoportban 2017 tavaszán elhangzott 2 előadás (Kapitány Balázs és Rosta Gergely) diáinak segítségével kívánom bemutatni, hogy hogyan is él, gondolkodik és tervez az a kb. 10 százaléknyi fiatal magyar felnőtt (15-29 éves), akit a konferencia szellemében „családjainként” definiálhatunk. A családi mintaátadás „sikerességét” két magyar adatfelvétel segítségével (Magyar Ifjúság 2000 és 2012) mutatom be, hasonlítom össze és elemzem. Az adatok alapján elmondható, hogy a teljes fiatal népességgel összehasonlítva az „egyházian vallásos” fiatalok csoportja sem tervekben, sem elképzelésekben, sem az elvárások szintjén nem különbözik jelentősen (pláne nem pozitívan) a többségi társadalomtól. Úgy, mint: partnerkapcsolati helyzet, partnerkapcsolati jellemzők, házassághoz való viszony stb.

Ugyanakkor a trendvizsgálat – 2000 és 2012 közötti változások – eredményei sem adnak túl sok optimizmusra okot: a fiatalok körében folyamatosan csökken a vallásukat gyakorlók és a templomba járók aránya is.

Ebben a helyzetben különösen fontos, ahogy a Laudato si’-ben is megjelenik a NEVELÉS kérdésköre. A nevelésben kitüntetett helye van a családnak. Talán nem túlzás azt mondani, hogy itt majdnem minden eldől!

Ehhez kapcsolódik Hortobágyi Ágnes hozzászólása, aki a Családi életre nevelés programról, tapasztalatairól, szükségességéről és nehézségeiről is beszámol.

Mert „nem elég azt mondani, hogy törődnünk kell a jövő nemzedékekkel. Tudatára kell ébrednünk, hogy saját méltóságunk forog kockán. Mi vagyunk a leginkább érdekeltek abban, hogy lakható bolygót hagyjunk a minket követő emberiségre.” (Laudato si’ 160. pont)