(Be)ismerni a nyilvánvalót

Teremtésvédelmi nevelés – Gondolati keretek

Victor András (Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, MRE Ökogyülekezeti Tanács)

1) Teremtésvédelem ≈ Fenntartható élet

A teremtésvédelem gyakorlati lényege olyan életmód kialakítása, amely fenntartható, azaz nem csökkenti a Föld élet-megtartó képességét.

2) Cél = a fenntartható élet kompetenciáinak fejlesztése

A teremtésvédelmi nevelés (azaz fenntarthatóságra nevelés) gyakorlati célja tehát azoknak a kompetenciáknak a fejlesztése, amelyek a fenntartható életmódhoz szükségesek.

3) A kompetencia jelentése: felkészültség helyzetek, problémák, feladatok megoldására. Ehhez megfelelő Ismeretek (tárgyi tudás), begyakorolt Képességek (rutinok), és pozitív Értékrendszer (pozitív attitűd) szerves egységére van szükség.

Mi a helyzet ezzel a három összetevővel a mai Magyarországon?

A) Ismeretek (tények, összefüggések tudása)

A fenntartható életmóddal kapcsolatos ismeretek terén viszonylag elfogadható a helyzet. A közoktatásban és felsőoktatásban egyaránt előkerülnek a legfontosabb ismeretek. Mindezek ellenére a lakosság átlagosan mégis „környezettudatlan”. Az életmód alakításában azonban a csupasz tények ismerete önmagában eléggé harmadlagos jelentőségű; ennél sokkal fontosabb szerepet játszanak az eltanult példák. Vagyis az ismeretek hiányossága nem kulcskérdés a fenntartható életmód kialakítását illetően.

B) Képesség (készség, ügyesség, rutin, skill)

A manuális képességek szerepe ebben a témakörben elhanyagolható. Nem úgy a világkép és a gondolkodásmód, vagyis az a paradigmarendszer, amelyben megéljük a világot! Itt sok tanulnivalónk van még.

– Fejlesztendő az önkritikai és korrekciós készségünk. Annak belátása – és megvallása –, hogy valamit „én eddig rosszul csináltam”. De nagyon nehéz azt         elfogadni, hogy én mint szülő (vagy pedagógus) esetleg már éveken-évtizedeken keresztül hibásan csináltam valamit. Ez szubjektív nehezítő tényező a fenntarthatóság tanulásában.

– Fejlesztendő a komplex látásmód, a világ komplex megismerésében való készség. Erősítendő a rendszer-gondolkodás és hálózatokban való gondolkodás. Az a látásmód, hogy minden mindennel összefügg. Ezt ökologikus szemléletnek is mondhatjuk. Ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy a mai oktatási rendszer nem segíti ennek a látásmódnak a megtanulását. Az iskolára a „tantárgyak egyeduralma” jellemző; alig van alkalom arra, hogy a diák ne tantárgyi darabokra széttördelve tanuljon a világról, hanem azt a maga komplexitásában vizsgálhassa.

– Fejlesztendő a komplementáris látásmód (Jin-Jang). Lazítanunk kellene a nálunk uralkodó merev dichotomikus világképen. Meg kellene tanulnunk értelmezni, hogy a világ tele van hatéresetekkel és belső ellentmondásokkal; nem minden írható le kategorikus igen-nem formában. Gyakorolnunk kellene a nem-leegyszerűsítő látásmódot. Észrevenni, hogy a dolgok és folyamatok bonyolultak, s kibékülni azzal a gondolattal, hogy a Világ nem fekete-fehér. De a dolgok bonyolultságukban való megismerése nem könnyű! Tapasztaljuk is, hogy sok ember van körülöttünk, aki úgy érzi, hogy a Világ már így is túl bonyolult, ezért ő inkább leegyszerűsítve szeretné azt megismerni.

A rendszer-szemlélet, a komplex és komplementáris látásmód gyengesége tehát kulcskérdés a Világ működésének helyes megismerésében.

C) Értékrendszer (attitűd)

A ma uralkodó értékrendszernek súlyos aránytalanságai, torzulásai vannak:

a) Az Anyagiak túlértékelése a Szellemiekkel szemben

b) A Rekordok hajhászása, s ezzel együtt a „Kicsi szép” gondolatának visszaszorulása

c) A Mértéktelenség; a „Még-még!” eluralkodása az „Elegendő!” ellenében. A szükség összekeverése az igénnyel.

d) A másik (fizikai, vagy szellemi) Legyőzésére való makacs törekvés a Megegyezés keresése helyett.

e) A Rámenősség kultusza, s a Szelídség lenézése, gyengeségnek tekintése.

Ezek az érték-torzulások sajnos szinte általánosak a társadalomban is, az oktatásban is (az óvodától az érettségiig). A torz értékrendszer a teremtésvédelmi (fenntarthatóságra) nevelés legnagyobb problémája! Eredményessége érdekében tehát társadalmi paradigma-váltás – a közvélemény megváltozása – szükséges!