Az élhető és fenntartható város

Buday-Mihalik Adrienn

Az ember közege a természeti és épített környezet és az a közösség, amiben él. A munkám során és evangélikus lelkészfeleségként magánéletemben is ezek fenntarthatóságával foglalkozom. Mi protestánsok idén ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját, ami emlékeztethet bennünket arra, hogy újra kell gondoljuk a környezettel, az emberrel és az Istennel való kapcsolatunkat. A lund-i nyilatkozat, amelyet egyházaink vezetői közel egy éve tettek (2016. október 31-én) katalizátora ennek a közeledésnek. Ferenc pápa úgy fogalmazott „nem a távolodás, hanem a közeledés egyházai vagyunk”. Az élhető és fenntartható település (és tudatosan nem az „okos város”, „smart city” kifejezést használom, és ezt próbálom képviselni a szakmánkban is) a „közelség”-ről, a közvetlen és megélt kapcsolatról szól. Ha ebben a kapcsolatban, ebben a szövetségben él az ember, akkor a teremtett és épített világ, örökségünk védelme természetes gyümölcse a közelségnek.

„Maradjatok bennem, és én tibennetek. Ahogy a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem” (Jn 15,4). – nem véletlen, hogy Lundban ez az ige hangzott el.

Az élhető és fenntartható várost olyan emberek építik, akik helyi és kisközösségek tagjai, akik odafigyelnek arra, hogy mit esznek, hogy milyen közlekedési módokat választanak, hogy kevesebb szemetet termeljenek, hogy a személytelenné tevő okos eszközök és alkalmazások helyett egymással, személyesen osszák meg a jó gyakorlataikat. És olyan emberek, akiket az Istennel és emberrel kötött kapcsolat kötelez arra, hogy munkájuk során is egy fenntarthatóbb jövőért dolgozzanak.

Két képet szeretnék mutatni. Az egyik kép egy mérnökök által, játékosan tervezett makettet ábrázol, amely az ÉMI szentendrei –reményeink szerint – 2019-re megvalósuló fenntartható épített környezetet demonstráló tudás- és látogatóközpontja. A másik képen egy kis gyülekezeti  udvar látható, napelemekkel, kollektorral, kemencével és sokakat megmosolyogtató elektromos autó töltővel. A két képet összeköti az a hármas kapcsolat és közösség, amelynek gyümölcsei élhetővé teszik a közvetlen életterünket. Megőrizve és megújítva.

Meggyőződésem, hogy egyszerre felelősségünk és szabadságunk van a döntéseinkben – akár települést, épületet, építőanyagot vagy éppen közösséget tervezünk, fejlesztünk.  Jó tudni, hogy megvannak azok a módszerek – és itt a tudomány a segítségünkre lehet – , amellyel gyakorlattá válhat az elmélet és meggyőződés.  Legyünk felelősek és bátrak erre!