A teljes rendszerről

Baritz Laura, domonkos nővér (Sapientia Főiskola, KETEG, 72 Tanítvány Mozgalom)

Előadásom a fenntarthatóság rendszerszintű feltételeit és alapvetéseit tárgyalja, reflektálva a mai kor kihívásaira, megkerülhetetlen problémaira. Mint ahogyan azt a konferencia címe is előrevetíti, a világunk jövőjét érintő, égető kérdések nem tekinthetőek szabadon választható feladatnak. Éppen ezért szükséges megvizsgálni mai világunk rendszerének alaptéziseit, valamint kritikát gyakorolni felettük.

A neoliberális gazdasági szemléletre az anyagi javak uralma jellemző mindenek felett, háttérbe szorítva a környezeti és egyéb szempontokat. Az erkölcsösség is csak, mint kiegészítő elem jelenik meg a rendszerben, mely tetszőlegesen alkalmazható, illetve az adott személy vagy szervezet érdekeinek megfelelően akár el is hagyató. A görög filozófusok ezzel az utilitarista megközelítéssel szemben az értékek hierarchikus rendjét állítják fel, ahol az Igazság szemlélése és az erkölcsi értékek adják az értékek legfelsőbb szintjét. Arisztotelész számára a test a lélek eszköze, vagyis a külső javak és a testi javak egyaránt a lelki javak gyarapodását szolgálják. Aquinói Szent Tamás is oly módon állítja fel a „jó”-k analogikus rendjét, hogy a hasznos „jó”-k csupán eszközök, melyek felett az erkölcsi „jó”-k prioritást élveznek a Végső Cél eléréséhez vezető úton. A folyamatot pedig követhetik gyönyörködtető „jó”-k, de ezek semmiképp sem tekinthetőek célnak, inkább csak esetleges kísérő jelenségnek.

Szükséges tehát, hogy a kétdimenziós gazdasági szemléletmódot kiegészítsük egy harmadik dimenzióval, melyet olyan erkölcsi „jó”-k képviselnek, mint például a közjó, a bizalom, az igazságosság, a szolidaritás, a kölcsönösség, a mértékletesség és az ajándékozás. Ebben a perspektívában az értékek célokká válnak, melyek eszközéül a hasznos „jó”-k, vagyis az anyagi javak, a gazdasági javak és a profit szolgálnak. Megtörténik ez által a profit trónfosztása, mely megnyitja az utat egy emberközpontú, értékalapú gazdasági rend felé. Az itt felvázolt rendszer a Végső Jó felé törekszik, boldogságképe az eudaimonia, vagyis az erények általi kiteljesedés, és kiemelt szerepet tulajdonít az emberi kapcsolatoknak, valamint a lelki fejlődésnek. Ahogy Erich Fromm fogalmaz: „Valódi szükségleteimben a másik ember jólléte is benne van.” A másik ember tehát nem tárgy vagy eszköz céljaim elérésében, hanem személy, egyedi és megismételhetetlen érték.

Következésképpen kijelenhető, hogy egy más emberi értékrend és más antropológiai szemléletmód más világrenddel jár együtt. A végső meghatározó az egyén, aki állandó kölcsönhatásban áll a struktúrával. Ahhoz pedig, hogy ez folyamatos interakció minél gyümölcsözőbb lehessen, mind az egyén, mind pedig a struktúra kiindulópontja az erkölcs kell hogy legyen.