A környezeti nevelés öt aktuális kérdése

Kodácsy-Simon Eszter (Evangélikus Hittudományi Egyetem)

Paul Tillich evangélikus teológus az oktatás latin szavának jelentéséből kiindulva fogalmazza meg az oktatás fő kérdését: „e-ducatio annyi mint ‘kivezetni valamiből’, nevezetesen a ‘durvaság’ állapotából” – ez elvezet minket az oktatás fő kérdéséhez: „Kivezetni – de hová? (pontosabban: mibe?)” Erre a kérdésre számomra a választ nem sokkal később Emmanuel Levinas adja meg: „Tanítasz engem: kivezetsz önmagamból, és erre való re-akcióként elgondolkodtatsz azon, hogy mit szükséges helyesen tenni és mondani.” Számomra ez a lényege a környezeti nevelésnek: kivezetni az embert önmagából a másik emberhez, az egész teremtett világhoz, és Istenhez, s a velük való találkozás során elgondolkodásra és cselekvésre késztessen. Öt szempont segíthet ebben:

1. A másikhoz való kivezetés csak közösségben történhet. A közösség fő értéke a megtartó és motiváló erő mellett az ideák helyett a valósággal való találkozás.

2. A kivezetés csak igazi, egzisztenciális kérdések megfogalmazásával valósulhat meg. Jó kérdéseket teszünk fel, amikor a teremtésvédelemre való nevelést célozzuk meg?

3. Nagyon sok múlik azon, milyen válaszokkal elégszünk meg, s hagyjuk megelégedni a ránk bízottakat. Segítünk-e megtalálni az egyéni válaszokat a másik ember életében? Érezzük-e saját életünk páratlanságát és válaszaink egyedülállóságát? Éreztetjük-e, hogy mindenki válaszára szükség van?

4. A történeteink – mind a történelmi, irodalmi, bibliai és személyes történeteink – lehetnek a biztosítékok a túlélésünkhöz. Mondjuk-e, tanítjuk-e őket, továbbadjuk-e őket? Motiválunk-e a saját történetek megélésére?

5. A teremtésvédelemmel való első találkozás sokk-élménye könnyen megbéníthat, ezért a remény hangját kell megszólítani. Számomra egyik legmélyebben Václav Havel fogalmazza meg a remény lényegét: „A remény nem optimizmus. Nem meggyőződés, hogy valami jól fog végződni, hanem bizonyosság, hogy valaminek értelme van, függetlenül attól, hogy hogyan végződik.”  Minden oktatási folyamat – különösen a környezeti nevelés – kockázatos vállalkozás, mert nem tudjuk, hogyan fog végződni. De értelme egészen biztosan van. S hogy hogyan fog végződni, az részben azon is múlik, hogy ma hogyan foglalkozunk velük.

Részletesebben lásd:

Kodácsy-Simon Eszter: Valláspedagógiai szempontok az etikai kérdések hittanórai tanításához. In: Kodácsy-Simon Eszter (szerk): Értelmes szívvel. Etikai témák az evangélikus oktatásban. Luther Kiadó, Budapest, 2016. 485-523.o.