Az ember amortizációja?

Jávor András (72 Tanítvány Mozgalom)

Az ember is teremtmény. „Az Úristen vette az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2,15). Az ember ezért felel Isten előtt a rábízott világért, így saját egészségéért, valamint mások egészségének helyreállításáért is. Isten „jele” vagyunk mindannyian, az ő „képlete” (K. Rahner), hiszen Isten a saját titkának a „kifejezésévé” tette, mikor Jézusban, testet öltött Fiában kinyilatkoztatta magát. Ugyanaz a Megváltó, aki a Teremtő is. (II. Vatikáni Zsinat, GS, 41.) Egyben természeti lények is vagyunk, testünk a természet részét képezi és a testünket mindenhová magunkkal visszük (E. Mounier). Ugyanakkor szellemünk túlmutat az anyagi valóságon, értelemmel és szabadsággal rendelkezünk. Legyünk tudatában, hogy magát az embert is Isten ajándékozta önmagának, és ezért tisztelnünk kell azt a természeti és erkölcsi struktúrát, amellyel felruháztattunk (Szt. II. János Pál pápa, Centesimus annus, 1991.). Ha az ember nem ismeri el a maga valóságában egy beteg, egy szegény, egy emberi magzat, egy fogyatékkal élő személy értékét, aligha fogja meghallani a természetnek a kiáltását és nem vesz részt a teremtésvédelemben. Körül vagyunk véve olyan emberekkel, akik testben és lélekben szenvednek, hiszen betegek, szegények, rászorultak, mentális problémákkal küszködnek. Észrevesszük őket? Hogyan viszonyulunk hozzájuk? Családban, egészségügyben, munkahelyen, társas kapcsolatokban, a mindennapi életben?

Különösen élesen vetődnek fel ezek a kérdések a hazai egészségügyben. Hiszen országunk lakosságának egészségi állapota rossz, életmódunk önpusztító, születéskor várható élettartam 3-5 évvel elmarad az EU átlagától. Korán halnak meg relatíve sokan. A daganatos halálozásban az élen állunk. A halálokok között vezetnek a szív- és érrendszeri betegségek. Az utóbbi években javulás tapasztalható az utóbbiakban, de ez inkább az akut ellátás korszerűsítésének, jobb hozzáférhetőségének köszönhető, mint az egészségesebb életmódunknak. Noha egyre kevesebben dohányoznak, de a rendszeres testmozgás még nem vált széles körben gyakorlattá és táplálkozásunkban is nagyon sok javítani való lenne. Komoly veszélyforrás az alkoholizmus és az egyre fenyegetőbb kábítószer fogyasztás. Különösen veszélyeztettek a falun élők, az alacsony képzettségűek, a szociálisan rászorultak.

Pedig az egészség helyreállítása, a gyógyítás egyre drágább világszerte, hiszen az orvostudomány fejlődése robbanásszerű. Egyre élesebben vetődik fel a kérdés, hogy mennyire igazságos a közfinanszírozott betegellátás, vajon minden rászoruló egyenlő eséllyel részesedik-e a diagnosztikus és terápiás eljárásokból, amelyek ma már beépülnek az evidenciákon alapuló gyógyító folyamatokba? Országunk lakossága öregszik, egyre több az idős ember, aki egyre több krónikus betegséggel küzd és ellátásra szorul. Az irgalmas szamaritánus gyógyította, ápolta az útjába került sérültet, elvitte egy fogadóba és adott a fogadósnak két dénárt, hogy lássa el a megvert embert. Ő nem volt beteg, mint ahogy a ma járulékot, adót fizetők nagy része sem beteg. Szolidáris volt. Tudta, hogy az ellátásnak költségei vannak, amit fedezni kell, ezért megígérte a fogadósnak, hogy ha nem elég a két dénár, visszatérésekor kipótolja. A saját viszonyaink között mennyire értjük ezt a példabeszédet? Döntéshozó, finanszírozó, betegellátó, járulékfizető? Mi egészségügyiek tudjuk-e, hogy hol a helyünk, mit kell tennünk életünk útján és a „fogadóban” is, ahol a betegellátás frontján feladatunk van, amivel a Teremtő bízott meg bennünket?

„Az emberiség elérte azt a rendkívüli képességet, hogy még az élet kezdetébe is belenyúljon. Ezt mindenki javára is használhatja, az erkölcsi törvény keretei között, vagy engedhet a tudomány rövidlátó gőgjének, amely nem ismert határokat és megtagadja a minden egyes emberi életet megillető tiszteletet is.” (Szt. II. János Pál pápa imája, 2000.) Nagy a felelősségünk: „…tiszteljük a teremtett világot: hiszen nem lehet összefirkálni egy festményt anélkül, hogy meg ne sértenénk a művészt, aki készítette!” (Ferenc pápa, 2017. május)